Már hét közepe óta ömlik ránk a "boldognőnapot" . Így ideje korán elgondolkodtam, mitől lehetne boldog a nőnap, és úgy nagyvonalakban a nők élete.
Aranyóra? Luxus utazás, fitnesz-wellness? Túlárazott vacsi, macikás rózsacsokor? Hát, nem igazán!
Attól lenne boldog a nők élete, ha nem kéne megalkudniuk, mert nők.
Ha nem kéne azon gondolkodnunk, ha késő este gyalog megyünk haza, hogy hova rejtsük hosszú hajunk, nehogy feltüzeljünk egy klinikai kezelésre szoruló egyedet.
Ha úgy végig tudnánk táncolni egy estét egy szórakozóhelyen, hogy közben nem kell hat kezet leszednünk magunkról, mert a férfiak úgy érzik, ez nekik jár, ha mellettük táncolunk.
Ha este indulunk útnak, ne kelljen a falba vernünk a fejünket, hogy szoknyát vettünk fel nadrág helyett, mert utóbbiban biztonságosabban érezhetnénk magunkat.
Ha nem vernének agyon, ha úgy döntünk, mással szeretnénk leélni az életünket.
Ha munka után hazaesünk, és meleg ételt teszünk az asztalra, nem kell imába foglalni a nevünk, de egy köszönöm, hogy főztél nekem is, megtenné.
Nőnap alkalmából csak annyit kérünk, ha mi békén hagyjuk a férfit, a férfi is tegye ugyanezt. Ha pedig szeretjük, és kiegészítjük az életét főzéssel, házimunkával, értékelje, ne adj' isten, vegyek ki ő is a részét a mindennapos otthoni mókuskerékből!
Fotó: Ian Dooley
