Hatalmas energia és önfeláldozás gyereket nevelni – ezen persze enyhíthet néhány nagyszülő és bébiszitter, de tény, ami tény. Az élet viszont egy olyan játék, ami ahol elvesz, ott később ad is: sokszor öregkorára kerül az ember olyan állapotba, mikor a gyereke segítségére szorul.
Ilyen helyzetben egy házastárs eldöntheti, hogy egyedül vállalja a felelősséget élete párjának ápolása felett, egy nagyobb összeg kicsengetése után felvesz maguk mellé egy szakavatott ápolót, vagy bevonja a gyerekeket a történetbe.
Szacsvay László négy éve az előbbi mellett döntött, mikor felesége, Claudia tizenöt métert zuhant lakásuk ablakából, és tolószékbe került.
– Van egy fiam, akinek megvan a maga problémája. Nem akarok egy ilyet rálőcsölni egy gyerekre – hangzott a színész válasza arra a kérdésre, hogyan boldogul egyedül.
Sokan azonban úgy gondolják, ez igenis a gyerekek feladata, sőt. A legtöbben még arra is megkérik csemetéiket, hogy áldozzák fel az addig felépített életüket, és költözzenek haza.
Ha pedig erre még úgy sem hajlandó a gyermek, hogy törvényi kötelessége, akkor következik a fenyegetőzés, az érzelmi zsarolás, a bűntudat és még sorolhatnám. Hogy ki jön ki ebből jól? Senki! Sem az a fél, aki lesérült, és magatehetetlenül nézi, ahogy a családja marakodik miatta, sem az, akire elsősorban hárul egy beteg gondozása, sem pedig a gyerek, akit onnantól kezdve élete végéig marni fog a bűntudat vagy azért, mert feladta az életét a szülei ápolásának oltárán, vagy azért, mert nem tette meg.
Eredeti megjelenés: Színes Ász
