Valaki sír, mi történhetett vele? Jézusom, ez az én gyerekem! De hát nemrég aludt el, és egész éjszaka fent voltunk. Szép kis szilveszter. Lehet, hogy éhes. Mit is mondott a szoptatási tanácsadó? Ki emlékszik már arra?! Pár napja egy jól megválasztott időpontban a nevem sem ugrik be egyből. Na, mindegy, próbáljuk meg. Nem kell neki, egyfolytában csak sír. Hagyd abba, kérlek, próbálok segíteni. 

Fotó: Christian Bowen/Unsplash

Nyílik az ajtó. Már megint egy (jó)tanácsadó. Csak ne lássa, hogy sírok, a miabajokkal már tele a padlás. 

– Szép jó napot! Megkaptak minden tájékoztatót a babákkal kapcsolatban?

Kánonban ment az igenköszönjük, hátha akkor hamarabb magunkra hagy minket.

– Hogy sír ez a kisfiú – és már nyúl is érte.

– Elnézést, megfoghatom? Látja, ha így ráfekteti a karjára és hagyja lógni – persze, csak ha nem fél attól, hogy lehuppan –, akkor egyből elhallgat. Szeretnek így lógicsálni a babák. 

– Nem nagyon akar szopizni, és a tápszer sem fogy. Lehet, hogy nem ízlik neki?

– Hát, egy paprikás csirkének biztos, jobban örülne. 

…

– Van daluk? 

– Milyen dalunk?

– Egy dal, amit már akkor is énekelt, mikor még a hasában volt a pici. Énekeljen neki, énekeljen neki, attól megnyugszik.

– Nem tudok énekelni. 

– Mindenkinek kell egy dal. Attól megnyugszik a baba, és látja, megnyugszik maga is. 

– Hol lehet önt megtalálni, ha bármi lenne?

– Én már nem leszek itt sokáig.

És tényleg nem is volt. Tündér keresztanyu úgy járt nálunk, hogy talán igazából ott sem volt.

Fotó: Alvin Leopold/Unsplash