Hányszor hallottad már, hogy nem számít a külső, mindegy, hogy festesz, a lényeg mindig belül van? És hányszor kellett kint ácsorognod egy szórakozóhely előtt, mert nem engedtek be a belsőd miatt? Na és milyen gyakran engedtek be egy dress-code-os eseményre rosszul felöltözve, mert a héten már másodjára kísértél át egy öregurat a kereszteződésen?

Világunk egyik legnagyobb átverése, hogy nem számít a külső. Számtalanszor hallgattuk anyáinkat, hogy végül úgyis megtaláljuk az igazit, mindegy, hány kilóval mutat többet a mérleg, a lényeg úgyis belül van. Aztán hidegzuhanyként ér, mikor először kell csinosabban felöltözni egy színházba, és nem tudunk mit felvenni, vagy két nap kutakodás után sem találunk megfelelő öltözetet egy állásinterjúra.

Fogadjuk el: ugyanúgy, ahogy a belső, számít az is, hogyan nézünk ki, milyen az alakunk, és milyen ruha van rajtunk.

Sosem felejtem el, egyszer sikerült elmennem melegítőben (menő melegítő volt, na) egy nívósabb cukrászdába. Ácsorogtunk a párommal a bejáratnál, vártuk, hogy odajöjjön hozzánk az ültető ember, de csak nem jött. Mikor kezdett kellemetlenné válni a dolog, úgy döntöttünk, nem erőltetjük.

Az alábbi fotósorozat döbbenetes bizonyíték arról, amiről beszélek. Egy olyan világban élünk, ahol, ha nem is a márkák, számít, mi van rajtunk. Számít, mikor mostunk utoljára hajat, és milyen színű a körmünk.
Az átalakítások Alexandr Rogov munkáját dicsérik. Az orosz stylist hitvallása szerint a stílus nem pénz kérdése, csupán döntésé: kreatívan kell tudnunk hozzányúlni a ruháinkhoz, és tisztában kell lennünk, mi áll jól az alakunkhoz.

Úgyhogy ahelyett, hogy igyekszünk beleszuszakolni magunkat egy olyan dobozva, amire az van írva: elfogad a világ, bárhogy is nézek ki, valljuk be magunknak: igenis fontos, hogy milyennek mutatkozunk mások előtt. Otthonra pedig jó lesz az a pizsi, amit már napok óta igyekszünk lecserélni.